Ajánló:

Egy könyv két gondolat.

A Muskátlikantri történetei egy nagy kalandra hívják az olvasót. Boldogságpályán utazhatunk rosszkedv, fájdalom nélkül: tihanyi hangulatok, a ki vagyok én? kérdésen, „szilánkokon” keresztül.

Idézet:

„Arra ébredt fel, hogy egy kb. húsz méternyi átmérőjű szigetnek a közepén fekszik, s az ő eltemetett drága Elvirája csókolgatja.

Mikor kétoldalt megfogta felesége arcát, meglátta a „kezeit”. Teljesen eltorzultak, rövidek voltak és kísértetiesen hasonlítottak a gyíkok mellső lábaihoz.

Végignézte magát a fej felett hirtelen megjelenő narancssárga és rózsaszín színben pompázó tükörben és most már biztosan tudta, hogy álmodik,…”

XVII. szilánk